Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az építésbiológia és a teológia határvidékén

„Diligentibus Deum omnia cooperantur in bonum”(Róm.8,28)

 

A teológia nagyon leegyszerűsítve egy olyan tudomány, amely Istennel és az istenhit részletesebb kérdéseivel, az isteni tanítással foglalkozik (theos = isten, logos = tudomány). Az építésbiológia tárgya röviden: az épületek, az építmények és az épített környezet hatása az emberre, az emberi környezetre, a földi bioszférára. Amennyiben mélyebben belemerülünk az építésbiológiai hatások elemzésébe, lassan kibontakozik tudatlanságunk ködéből valami fény, amely eleinte csak éppen dereng, aztán hozzá közelítve egyre fényesebbé, majd ragyogóvá válik.

Amíg csak a felszínt láttam, nem ismertem fel. Inkább csak hittem, mint tudtam. Lassan azonban kibontakozik előttem Isten műve, az emberi test, mint rendszer. Káprázatos műalkotás, de egyben egy hátborzongatóan tökéletes, rendkívül bonyolult és összetett, fizikai, kémiai, elektronikai, biológiai, informatikai rendszer. Az isteni zsenialitás és alkotókészség, végtelennek tűnő tudás két lábon járó bizonyítéka, általam jórészben még ismeretlen, de valóságos csoda, csodálatos és alkotóját dicsérő alkotás.

Kezdem azonban látni, ahogy ezt a csodát rombolni kezdi egy másik erő. Látom, ahogy megtalálja sorra azokat a pontokat, ahol árthat, majd a maga kegyetlen és pusztító zsenialitásával képes megkezdeni, majd sajnos olykor hatékonyan folytatni a rombolást.

Az alkotó lenne az, aki remekét rongálja, pusztítja? Ebben talán semmi logika sincs. Amennyiben nem az alkotó teszi, akkor ki ez a nagy tudású ártó és pusztító? Nehéz másra gondolni, mint Isten ellenlábasára, akinek a rombolás és a pusztítás, a gonoszság minden formája életeleme. 

A zseniális emberi rendszer tartalmaz javító programokat is, amelyek az ártalmak hatására bekövetkező pusztulás, deformáció után képesek az eredeti, ideális helyzetet és a működést visszaállítani, képesek a restaurációra, azaz a gyógyulásra. A gyógyulást azonban alapvetően megnehezíti, vagy akár ellehetetleníti, ha az ártalmak tovább hatnak. Az építésbiológia egyik legfontosabb feladata az ártalmak felfedezése és a lehetőségek szerinti felszámolása, a romlás és pusztítás megelőzése vagy leküzdése. E tekintetben tehát az építésbiológus - talán nem bántóan nagy túlzással - Isten harcosa.

Ezzel elérkeztünk a teológia határvidékére, sőt nem kizárt, hogy átléptük a határt. A végtelen tudású alkotó remélem megbocsátja nekem csekély tudásúnak ezt a határsértést, sőt remélem, hogy nem is tekinti annak. Talán nem vétkeztem nagyot, ha kutatásaim közben is oly gyakran rá gondolok, sőt a megismerésem vezérfonalát is a kezébe ajánlom.

Az építésbiológia, mint interdiszciplináris tudomány, nem nélkülözheti az egyes, olykor látszólag egymástól igen távolinak tűnő tudományok szintézisét. Az ártalmak az épített környezetben igen sokrétűek és jellemzően több tudományágat érintenek, gyakran egyszerre. Az eddigi kutatási eredmények abba az irányba mutatnak, hogy szinte sohasem fordul elő, hogy valamelyik ártalom önmagában, egyedül hat és rombol.

A legtöbb esetben az emberi rendszer elleni támadás sokrétű, azaz például egy lakásban az ionizáló sugárzás ártalmai (pl. emelkedett gamma dózisú feltöltések és a légtér radon tartalmának feldúsulása) együtt hatnak a nem ionizáló sugárzások ártalmaival (pl. elektroszmog), de ugyanakkor ott megtalálhatók a lakás légterében a biológiai ártalmak (pl. penész spórák nagyobb koncentrációban), szerencsétlen esetben még egyidejűen az azbesztrostok lebegő mikrotöredékei is terhelik az emberi szervezetet.

 

(Folyt. köv.)

     

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 11879
30 nap: 891
24 óra: 27