Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elhangzott előadások az építésbiológia témakörben

 

AZ ÉPÍTÉSBIOLÓGIA KRITIKUS KÉRDÉSEI I.

ÉTE Konferencia 2014. október hó, BME "K" ép.

Bevezető

 

 

Nemrég egy idősebb építész ismerősöm megkérdezte, hogy tulajdonképpen mit is takar az építésbiológia témaköre, mivel hallotta, hogy már évek óta ezzel foglalkozom. A hosszabb és tudományosabb igényű definíció helyett, hétköznapi szóhasználattal a következőt mondtam:

 

A hazai építőipar már több mint 100 éve különféle egészségkárosító anyagokat épít be az épületekbe, anélkül, hogy tisztában lenne ezek ártalmaival. Az építésbiológia ezt próbálja megelőzni (ekkor beszélhetünk preventív építésbiológiáról). Amennyiben már megtörtént a beépítés, akkor igyekszik felmérni a különféle radiológiai, biológiai és vegyi, továbbá más speciális ártalmakat, illetve megpróbálja kidolgozni a védekezés és mentesítés módszereit, sőt technológiáját is (ez tekinthető a defenzív építésbiológiának).

 

Láthatjuk tehát, hogy már a fő fejezeteket tekintve is különböző eredetű lehetséges ártalmakról beszélhetünk. A mai napon kezdeném a legrosszabbal, az épületekbe akaratlanul bekerült radioaktív anyagokkal.

 

Ezek az anyagok különféle intenzitású ún. ionizáló sugárzást bocsátanak ki. Az ionizáló sugárzások képesek az emberi DNS spirál egyes elemeinek átalakítására, deformálására. A sérült DNS ezt követően már nem lesz képes az új sejtek tökéletes reprodukálására, ami a sugárdózistól függően igen komoly megbetegedések kiváltó oka lehet.

 

Ha az EUROSTAT statisztikai adatait vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a rákos megbetegedések tekintetében Magyarország sajnos listavezető. Természetesen a legkevésbé sem szeretném azt állítani, hogy rájöttem volna a szörnyű titokra, hogy miért is állunk ilyen szomorúan előkelő helyen. A kóros folyamatok megindulásának ugyanis minimálisan is több száz oka lehet.

 

Fordítva nézve a kérdést, az építésbiológiai szemszögéből nézve megpróbáljuk kiszűrni azokat az ágenseket, amelyek minden kétséget kizáróan az építési folyamatok, az építéstechnológia számlájára írhatók.

 

 

  1. Tekintsük át röviden, hogy milyen utakon kerülhetett be a legóvatosabb becslések szerint is több tízezer tonna sugárzó anyag a magyarországi épületekbe

 

1. Radioaktív salakok (ide értve a kazán- és kohósalakokat)

 

Magyarországon az 1867-es kiegyezést követően ugrásszerűen megindult az ipari fejlődés. Egymás után épültek meg a különféle gyárak, nagyüzemek, amelyeknek belső mozgatói, forgatói ekkor még kizárólag a gőzgépek voltak. A gőz előállításához kazánokra volt szükség, amelyek fűtőanyaga ipari szinten a hazai szénbányákból felszínre hozott szén volt.

 

A Magyarország területén található szénmezők és így a kibányászott szenek is európai és világviszonylatban is erős háttérsugárzással rendelkeztek, illetve rendelkeznek mind a mai napig, függetlenül attól, hogy napjainkban a szénbányászat termelése csak tört részét képviseli az egykorinak. A különféle szenek elégetésekor salak keletkezett, amelyben az uránizotóp tartalom feldúsult. A porózus, viszonylag könnyű, gázbuborékokkal és zárványokkal nagy számban rendelkező melléktermék egy kifejezetten veszélyes hulladék volt, de ezt akkor még senki sem tudta.

 

A különféle födémszerkezetekbe, kezdve a borított gerendafödémtől a poroszsüveg boltozatos födémeken át egészen a vasbeton gerendás és BH tálcás vagy béléstestes födémekig még a XX. század második felében is széles körben alkalmazták födémfeltöltésként az egyre nagyobb mennyiségben keletkező salakot.

 

Amikor a Curie házaspár világhírre tett szert a radioaktivitás területén kifejtett tudományos munkásságával, már évtizedek óta folyamatban volt a salakfeltöltések készítése. Akkor még senki sem tudta, hogy ezek a feltöltések gyakran jelentős gamma sugárzást bocsátanak ki. Sajnos azonban az idő múlásával a helyzet még tovább romlott, ugyanis a salakfeltöltésekben gyakran megtalálható U238 izotóp természetes bomlása megindult. Ennek következményeként megjelent a radon Rn222-es izotóp, ami lényegében egy radioaktív nemes gáz. Ennek egyik jellemzője pedig, hogy alfa sugárzó, amelynek pedig rákkeltő képessége mintegy 20-szorosa a gamma sugárzásénak.

 

Az alfa sugárzás másfelől egy sokkal kevésbé áthatoló sugárzás, mint a gamma. Akár egy papírlap is képes leárnyékolni. Amennyiben az ember légzőrendszerében a nyálkahártyák teljesen épek, akkor a különböző légúti gátakkal együtt elégséges védelmet jelenthetnek a radon alfa sugárzásával szemben.

 

A mai világban azonban viszonylag kevés olyan ember van, akinek a légzőszervi nyálkahártyái teljesen épek. A dohányzók a dohányzással, illetve a dohányfüsttel, a nem dohányzók pedig a szennyezett levegő miatt a légzőrendszerbe kerülő PM10 és PM2,5 méretű aeroszol részecskékkel viszonylag hamar elérhetik azt, hogy a nyálkahártyák felületén nagyszámú mikrogyulladás alakul ki. Ezek a mikrogyulladások egyben folyamatossági hiányt is jelentenek a nyálkahártyán, és így megfelelő kaput képeznek a rendkívül rákkeltő radon részecskék bejutására.

 

Ez már lehet az előállapota a későbbi tumoros problémáknak, amelyek tovább fejlődve sajnos az esetek nagyobb részében tüdőrákhoz, illetve áttétekhez vezethetnek.

 

Magyarországon először az 1960-as években miniszteri rendelettel tiltották meg hivatalosan a salakfeltöltések alkalmazását, azonban a rendelet végrehajtásával nem sokat törődtek. Mivel a veszélyes salakanyagok lehetséges egészségrontó hatása még jó darabig nem volt köztudatban, ilyen feltöltéseket azonban még továbbra is készítettek, ha csökkenő számban is, egészen a 80-as évek közepéig-végéig.

 

Az egyik probléma, hogy mind a mai napig nem készült sem átfogó országos szintű felmérés, sem kutatás abban a tekintetben, hogy az egykor széles körben alkalmazott kazánsalak anyag az egyes lakóterekben, használati terekben milyen dózissal rendelkezik, vagy milyen arányban van jelen az egyébként kevéssé, illetve egyáltalán nem sugárzó salakanyagok között.

 

A korábbiakban említett radon a egyébként földkéregben különböző koncentrációban, de szinte mindenhol megtalálható. A talajrészecskék között felfelé áramló radon a lakóépületek zárt pinceterébe érve feldúsulhat.

 

A radon 222-es izotópja azonban nemcsak a pinceszinteken jelenthet veszélyt a koncentrációjával, hanem a pincékkel közvetlenül érintkező földszinti lakások légterében is. A lakóépületekben ugyanis nagyobb számú csőátvezetés került beépítésre a födémekbe (víz, csatorna, gáz, fűtés stb.), amelyek túlnyomó többsége nem rendelkezik légzáró csomóponttal.

 

A lakóépületek pinceterében esetlegesen előforduló radon koncentráció kialakulását elősegíti az a körülmény is, hogy a korábban szilárd tüzelőanyagok tárolására használt, jól átszellőztetett pincék szellőzőnyílásait fokozatosan megszüntették. Számos helyen a pinceablakokat befalazták, vagy olyan nyílászáróval cserélték ki, amely bezárt állapotban jó légzáró tulajdonságokkal rendelkezik. A pinceterek szellőztetéséről pedig általában senki sem gondoskodik. Megszűntek a régi belvárosi utcaképhez tartozó, járdába süllyesztett taposórácsok is, amelyeken keresztül ugyancsak szellőzni tudtak a pincék.

 

A Kárpát-medence európai és világviszonylatban is magas háttérsugárzású szénfajtái közül is kiemelkedik az ajkai szénmező, és a Mecsekben található feketeszén mező. Az utóbbiból előállított kokszot használták fel többek között a kohászatban is. A melléktermékként jelentkező kohósalakban időnként jelentősen feldúsult az urán izotóp tartalom, így a kohósalakok egy része is erősen sugárzóvá vált. Az ebből készült építőipari alapanyagok, így a kohósalak portlandcement, vagy a kohósalak betonból készült közép- és nagyblokkos építési rendszerek alkalmazása is kockázatot jelentett e szempontból. A kohósalakot bármilyen formában is tartalmazó építőanyagok országos szintű felmérése ugyanúgy várat magára, mint a födémek salakfeltöltéseinek vizsgálata.

 

Az Európai Unióban Magyarország különösen a nyugat-európai országokhoz képest mintegy 40 éves lemaradásban van az építésbiológia tekintetében. Közös érdekünk tehát, hogy behozzuk ezt a lemaradást, és ezzel talán néhány hellyel hátrébb kerülhetünk a legsúlyosabb megbetegedések statisztikai élmezőnyétől.

 

Ahogy említettem, az elsődleges feladat az, hogy megállapítsuk az egyes korábbi építésű lakások gamma dózis értékeit. Ezen belül az sem mindegy, hogy a sugárzó felületek térben hol helyezkednek el. Kb. 10 évvel ezelőtt egy budai lakás háttérsugárzás mérésénél azt tapasztaltam, hogy a közel 100 m2-es poroszsüveg boltozatos födém salakfeltöltésének háttérsugárzása 98%-ban nem érte el az egészségügyi határértéket. A mérések végén az utolsó 2 m2-n viszont az egészségügyi határértéket többszörösen meghaladó értéket mértünk, ráadásul ez egy hálószobában volt, sajnos pontosan az egyik fekhely alatt. A fekhelyet hosszú éveken át használó személy ekkor már évek óta a kerületi onkológiai gondozó kezelt betege volt.

 

Ahogy említettem, ha egy bizonyos lakás tartalmaz akárcsak egy sugárzó mezőt, messzemenően nem mindegy annak térbeli elhelyezkedése. Az említett példa a lehető legrosszabb esetet jelenti, mivel az emberek általában megközelítőleg 8 órát töltenek alvással ugyanazon a ponton.

 

Az egy személyre vonatkoztatott egészségügyi dózis határérték jelenleg 1 mSv/év*. A legkevésbé sem mindegy tehát, hogy egy adott esetben mennyi az emberi testet érő expozíció. Egy állandó intenzitású sugárforrás esetében a kritikus dózis elérése az eltelt idővel arányosan viszonylag egyszerűen kiszámítható, illetve visszaszámítható mcSv/h értékre.

*Lakossági dózis határérték,tartós besugárzás esetén 1 év időtartamra

A Magyarországon jelenleg kapható egyszerűbb kivitelű dozimetráló eszközök riasztási határértéke általában 0,4 mcSv/h értékre lett kalibrálva.

 

Rendkívül fontos lehet tehát annak ismerete, hogy az általunk használt lakáson belül léteznek-e ilyen pontok, illetve hogy ezek hol helyezkednek el. A példában említett sugárzási szint napi néhány perces expozíció esetén a legnagyobb valószínűséggel semmilyen biológiai elváltozást nem okoz az emberi testben. Ezzel szemben a napi 8 órás expozíció akár végzetes egészségromboló hatást válthat ki.

 

Ami a radon koncentrációt illeti, rendkívül fontos a veszélyeztetett pinceterek, föld alatti terek, alagsori, földszinti lakások rendszeres szellőztetése. Sajnos napjaink gyakorlata olykor nem ebbe az irányba mutat. A rohamosan terjedő műanyag nyílászárók, vagy akár a fokozott légzárású korszerű fa nyílászárók is sokszor úgy kerülnek beépítésre, hogy az automata résszellőzőket egyszerűen elfelejtik, ugyanakkor szabályozott gépi szellőzőrendszerek sem állnak rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy az Európai Uniós szabványban rögzített minimális légcsere sem biztosítható. Fontos megjegyezni, hogy ez a radon koncentrációtól függetlenül is kötelezően betartandó előírás.

 

A jelenlegi magyarországi gyakorlatban a legnagyobb veszélyt a legfontosabb és legalapvetőbb építésbiológiai alapelvek nem ismerése jelenti. Súlyos, mind máig ható örökségünk, hogy a rendszerváltás előtti politikai gyakorlat a környezetvédelmi kérdéseket csaknem teljes mértékben a háttérbe szorította. Ennek utóhatása a közgondolkodásban mind a mai napig tapasztalható, bár az utóbbi években némi javulás mutatkozik.  

 

Olykor a köztiszteletben álló, magasan képzett emberek is hajlamosak arra, hogy az építésbiológia kockázatainak hallatán egy kézlegyintéssel elintézzék, és akár örökre a szőnyeg alá söpörjék ezeket a problémákat. Természetesen a magam részéről sosem ezeket az embereket hibáztatom. Sokkal inkább ott látom a gondot, hogy társadalmi szinten a szélesebb néprétegeket alapul véve erősen alulműveltek vagyunk ezeken a területeken.

 

Rendkívül fontos lenne tehát, hogy már az általános és középiskolai képzésben helyet kapjon egy minimális ismeretanyag oktatása. Ezen kívül közös érdekként kellene felfognunk, hogy nemcsak presztízskérdés, hanem közvetlen létkérdés is, hogy e vonatkozásban behozzuk több mint négy évtizedes lemaradásunkat Európán belül.

 

Nem jelent sokkal kisebb kockázatot az elektroszmog gyűjtőnéven valamelyest ismert, nem ionizáló sugárzások ártalmas hatása. Ez azonban már nem ennek az előadásnak a témaköre.

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! 

 

Feldolgozás alatt...

 

1.-gamma-dozis-teljesitmenyek-magyarorszagon.jpg

Egy átlagos nap gamma-dózis értékei Magyarországon

(Forrás: Országos Meterológiai Szolgálat, www.met.hu)

 


 

AZ IDEI TAVASZI ELŐADÁSSOROZAT UTOLSÓ ELŐADÁSA LESZ 2018. MÁJUS 25.-ÉN DÉLUTÁN  AZ ÉTE- BME KÖZÖS RENDEZÉSÉBEN A MŰEGYETEMEN A "K" ÉPÜLETBEN 15.00- KOR A II. EMELET 11. SZ. TEREMBEN. AZ ELŐADÁS CÍME:

XXXVII.

ALACSONY ÉS MAGAS FREKVENCIÁJÚ ELEKTROMÁGNESES SUGÁRZÁSOK ÉPÍTÉSBIOLÓGIAI KOCKÁZATAI

ELŐADÓ. SZULYOVSZKY LÁSZLÓ ÉPM.

ÉPÍTÉS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKÉRTŐ

A CROSS ÉPÍTÉSBIOLÓGIAI INTÉZET ÉS

AZ ÉTE ÉPÍTÉSBIOLÓGIAI ÉS ERGONÓMIAI TUDOMÁNYOS KUTATÓ

MUNKACSOPORT VEZETŐJE

A BELÉPÉS INGYENES, MÉK KREDITPONTOS ELŐADÁS. A MEGTEKINTÉSÉRT AZ  ÉPÍTÉSZ KAMARA EGY KREDITPONTOT AD.

 

 


 

 

 

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Január / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 15378
30 nap: 752
24 óra: 28